Mi leszel, ha…

Már régebben akartam írni erről, de valahogy sosem jött össze. Vagy kedvem volt, de hiányzott az ihlet, vagy egyik sem volt igazán. Most végre rászántam magam.

Múltkor olvastam a Transindexen egy cikksorozatot (ha jól emlékszem) a Leo Burnett reklámiroda által megrendelt felmérésről, melynek keretében több hazai nagyvárosban élő fiatalok sajátosságait és jövőröl való elképzeléseit mérték fel.

A válaszom alapján ki is alakult néhány kategória: volt ott céltudatos munkamániás, tömbháznegyedi lázadó, divatmániás szülőkkedvence, de mindenre képes opportunista is.

Őszintén szólva, engem meglepett a kitartó munkamániások aránya, annál is inkább, hogy az utóbbi időszakban mindenfele csak azt olvasni: a gyerekek focisták, énekesek, de minden esetre, pénzesek akarnak lenni. És hogy is ne akarnának, kérdem én, mikor mindenhol azt látják, hogy csak az “okos fiúk” járnak jól, a pornépnek megmarad a napi gürizés a gyárban?

Régebben ha megkérdeztek a trónörököst: “Fiam, mi leszel, ha nagy leszel?” – a válasz vasutas, buszsofőr, pilóta, tanár, orvos stb volt. Ma már korántsem ilyen egyszerű a helyzet. És a legszomorúbb, hogy a tizenéves generáció nagyrésze sem tudja még a pontos választ. Úgy tűnik, ma már jobb nem kérdezni: a válasz, idővel, úgyis egyértelművé válik.

Sajtóháború

A napokban szinte divattá vált a sajtó és a háború szavak összekapcsolása, együttes emlegetése.

Már megszoktuk: minden héten más a téma, nem számít mi, csak botrány legyen, had foglalja le magát a tévé előtt ülő nép.

Most azonban olyasmi is megtörtént amit a legmerészebb pécskai sajtófogyasztó sem képzelhetett volna el: nyugodt városkánkban is javában dúl a médiaháború.

Néhány hete indult csak be az egyik aradi hetilap Pécskával foglalkozó melléklete és máris felzavarta az állóvizet. Főleg, hogy rá rövid időre tervezték az egyetlen helyi lap újbóli kiadását. Eleinte mindkettő az információközlést, hiánypótlást emlegette, de a választások közeledtével kezdenek bedurvulni.

Támadások az egyik oldalról, jelöltbemutató a másikon – válasszon az ember, melyik tetszik neki jobban, de azért ne élje nagyon bele magát, mert a választások után valószínűleg úgyis minden visszatér a régi kerékvágásba: két kiadvány helyett helyi sajtó nélkül maradunk.

A nagy kár az, hogy a helyi média blitzkrieg lezajlik, utána meg már senkit sem érdekel lesz-e hol olvasni magunkról a megyei sajtón kívül.

Új kezdet

Ma már egyáltalán nem nagy dolog, ha az embernek blogja van, ahol elmondja véleményét, kibeszéli azt, ami épp nem tetszik neki. Nekem ez már a második blogom. Az elsőn pécskai hírekről, eseményekről írok rendszeresen románul és magyarul.

Most, úgy érzem, elérkezett az idő, hogy véleményt is mondjak a számomra érdekes, fontos, vagy éppen nem mindennapi dolgokról. Hogy olvasni fogják-e, azt nem tudom, idővel elválik.

Egy dolog biztos: mindig is vágytam egy saját rovatra. Most végre megvan. Már csak az újság hiányzik…