Már régebben akartam írni erről, de valahogy sosem jött össze. Vagy kedvem volt, de hiányzott az ihlet, vagy egyik sem volt igazán. Most végre rászántam magam.

Múltkor olvastam a Transindexen egy cikksorozatot (ha jól emlékszem) a Leo Burnett reklámiroda által megrendelt felmérésről, melynek keretében több hazai nagyvárosban élő fiatalok sajátosságait és jövőröl való elképzeléseit mérték fel.

A válaszom alapján ki is alakult néhány kategória: volt ott céltudatos munkamániás, tömbháznegyedi lázadó, divatmániás szülőkkedvence, de mindenre képes opportunista is.

Őszintén szólva, engem meglepett a kitartó munkamániások aránya, annál is inkább, hogy az utóbbi időszakban mindenfele csak azt olvasni: a gyerekek focisták, énekesek, de minden esetre, pénzesek akarnak lenni. És hogy is ne akarnának, kérdem én, mikor mindenhol azt látják, hogy csak az “okos fiúk” járnak jól, a pornépnek megmarad a napi gürizés a gyárban?

Régebben ha megkérdeztek a trónörököst: “Fiam, mi leszel, ha nagy leszel?” – a válasz vasutas, buszsofőr, pilóta, tanár, orvos stb volt. Ma már korántsem ilyen egyszerű a helyzet. És a legszomorúbb, hogy a tizenéves generáció nagyrésze sem tudja még a pontos választ. Úgy tűnik, ma már jobb nem kérdezni: a válasz, idővel, úgyis egyértelművé válik.