You are currently browsing the monthly archive for Április 2008.
Egyre nehezebb a mai világban obiektív álláspontot kialakítani a dolgok állásáról. Ami az egyiknek természetes, a másiknak elfogadhatatlan és fordítva. Az érdekek, előítéletek hálójában akármit mondassz, felhasználható később ellened. És ez már nem csak az amerikai filmek szereplőire, hanem hazai közéletünkre is érvényes.
A véleménynyilvánítás egyre nehezebb feladatnak tűnik, főleg, ha az ember a közszférában tevékenykedik. Sajnos még messze állunk a nyugati felfogásmódtól: ha valamit kijelentessz, tuti más véleményét ismétled. A személy sokak szemében már már azonosul az intézménnyel.
Kicsit tartottam egy véleményblog létrehozásától, pont a föntebb felsoroltak miatt. Részben be is igazolódtak elképzeléseim, mégis, úgy érzem, nem hiábavalóan írok. Bejegyzéseimet olvassák, visszhangot keltenek, ezáltal magam is több, eddig talán nem ismert szemszögből láthatom a dolgokat, ami mindenképpen pozitívumként könyvelhető el.
Az ember hajlamos néha nem észrevenni a probléma minden oldalát, de egy biztos: a párbeszéd sosincs hiába, írásaim pedig megmaradnak továbbra is irónikusnak, optimistának és (bár nem mindig válik javamra) makacsnak.
Érdekes ahogyan egyetlen helyes döntés fel tudja korbácsolni az idegeket. Az érintettek felzizzennek, mindenki másnak passzolná át a felelősséget, miközben azt kívánják: inkább maradt volna minden a régiben.
Körülbelül ilyesminek vagyunk tanui mostanság is, amikor is egy húsz éve húzódó ügy végére tettek pontot a központi hatóságok. Az egykori Mustra iskoláról van szó, melynek neve a Forradalom óta nem hangzott el olyan sűrűn, mint az utóbbi hetekben.
A kommunisták által elkobzott iskolát lerombolták, a terület pedig étizedekig állt üresen, kihasználatlanul. Egy szép nap arra ébredtek a döntéshozók, hogy jó lenne a városra íratni a telket és óvodát építeni rá. Hogy a területet visszaigényelte annak jogos tulajdonosa: a Római Katolikus Egyházközösség, az senkit sem érdekelt. Meglett a határozattervezet, a helyi tanács gyorsan átrágta magát rajta, két magyar tanácsos ellene szavazott, mások bölcsen tartózkodtak, de csak miután utaltak a Római Katolikus Egyház jogi bakijai által megnyitott kiskapukra. Az, persze, eszébe sem jutott senkinek, hogy szóljanak az Egyház képviselőinek: fiúk, ne is várjatok semmit, holnaptól betonozunk a telketeken!
Isten malmai lassan őrölnek, de sosem hasztalanul. Lám, meg is lett a várokozás eredménye: a Mustra visszakerül jogos tulajdonosához, a munkálatok leálltak, a város által az alapokba fektetett minisztériumi milliók magánterületen pihennek. Most már mindenkinek sürgős tárgyalni: hirtelen beugrott, hol a plébánia. Mennek a tárgyalások, idővel biztosan megeggyezés is születik. Jó helyi szokás szerint az akkoriak mind másképp emlékeznek a történtekre: ma már mindenki ellene volt, de valahogy mégis átment a határozat a tanácson. Persze, könnyebb másra kenni a balhét, most már úgyis mindegy mi volt.
Mindezek láttán én már csak attól félek: mi lesz, ha maholnap az én házam helyére parkot képzelnek el és aztán mindenki ellene szavaz a tanácsban? Igaz, azt mondják, minél sötétebb az ég, annál fényesebbek a csillagok…
Hozzászólások