Egyre nehezebb a mai világban obiektív álláspontot kialakítani a dolgok állásáról. Ami az egyiknek természetes, a másiknak elfogadhatatlan és fordítva. Az érdekek, előítéletek hálójában akármit mondassz, felhasználható később ellened. És ez már nem csak az amerikai filmek szereplőire, hanem hazai közéletünkre is érvényes.

A véleménynyilvánítás egyre nehezebb feladatnak tűnik, főleg, ha az ember a közszférában tevékenykedik. Sajnos még messze állunk a nyugati felfogásmódtól: ha valamit kijelentessz, tuti más véleményét ismétled. A személy sokak szemében már már azonosul az intézménnyel.

Kicsit tartottam egy véleményblog létrehozásától, pont a föntebb felsoroltak miatt. Részben be is igazolódtak elképzeléseim, mégis, úgy érzem, nem hiábavalóan írok. Bejegyzéseimet olvassák, visszhangot keltenek, ezáltal magam is több, eddig talán nem ismert szemszögből láthatom a dolgokat, ami mindenképpen pozitívumként könyvelhető el.

Az ember hajlamos néha nem észrevenni a probléma minden oldalát, de egy biztos: a párbeszéd sosincs hiába, írásaim pedig megmaradnak továbbra is irónikusnak, optimistának és (bár nem mindig válik javamra) makacsnak.