Hosszú idő után újra eljutottam oda, hogy bejegyzést írjak. Sok minden történt utolsó írásom óta, lassan eltelik a nyár. Talán az évszak miatt is, de jó néhány forró pillanat is akadt az elmúlt hetek-hónapok alatt nyugodnak tűnő kisvárosunk közéletében.

A legjobban a választások borzolták a kedélyeket: a pártok vezetőit – persze egy kivételével – az idegbaj kerülgethette az eredmények kézbevételekor. Egy legendára épülő tévésorozat szlogenje – mely szerint a végén csak egy maradhat – Pécskán is bevált. Sokak szerint övön aluli ütést kapott helyi szinten a demokrácia, tény viszont, hogy az öklöst maguk a pécskaiak adták.

Az eddigi legdrágább helyi választási kampány meghozta gyümölcsét: akinek volt és költött, az nyert is. Mások zsugoribbak voltak és le- vagy kimaradtak a tanácsban/ból.

A béke azóta sem állt vissza teljesen, bár az udvarlás már javában folyik egyik-másik részről. Az biztos, hogy a naracsszín egyre sűrűbben tűnik fel rendezvények során és egyre jobban felbőszíti a más színeket kedvelőket. És még javában áll a bál.

Őszre várható a második felvonás a parlamenti választások alkalmával, a júniusihoz hasonlóan heves kampánnyal, mivel név szerint választunk és több pécskai is jelölteti magát egy-egy fővárosi bársonyszékért. Csak hogy kerek legyen a dolog: télire akár új polgármestert is választhatunk.

Más szóval: ha az idő le is hűlne, a forró idők egyelőre még biztosan megmaradnak.