Nehéz, de hasznos

Egyre nehezebb a mai világban obiektív álláspontot kialakítani a dolgok állásáról. Ami az egyiknek természetes, a másiknak elfogadhatatlan és fordítva. Az érdekek, előítéletek hálójában akármit mondassz, felhasználható később ellened. És ez már nem csak az amerikai filmek szereplőire, hanem hazai közéletünkre is érvényes.

A véleménynyilvánítás egyre nehezebb feladatnak tűnik, főleg, ha az ember a közszférában tevékenykedik. Sajnos még messze állunk a nyugati felfogásmódtól: ha valamit kijelentessz, tuti más véleményét ismétled. A személy sokak szemében már már azonosul az intézménnyel.

Kicsit tartottam egy véleményblog létrehozásától, pont a föntebb felsoroltak miatt. Részben be is igazolódtak elképzeléseim, mégis, úgy érzem, nem hiábavalóan írok. Bejegyzéseimet olvassák, visszhangot keltenek, ezáltal magam is több, eddig talán nem ismert szemszögből láthatom a dolgokat, ami mindenképpen pozitívumként könyvelhető el.

Az ember hajlamos néha nem észrevenni a probléma minden oldalát, de egy biztos: a párbeszéd sosincs hiába, írásaim pedig megmaradnak továbbra is irónikusnak, optimistának és (bár nem mindig válik javamra) makacsnak.

Mi leszel, ha…

Már régebben akartam írni erről, de valahogy sosem jött össze. Vagy kedvem volt, de hiányzott az ihlet, vagy egyik sem volt igazán. Most végre rászántam magam.

Múltkor olvastam a Transindexen egy cikksorozatot (ha jól emlékszem) a Leo Burnett reklámiroda által megrendelt felmérésről, melynek keretében több hazai nagyvárosban élő fiatalok sajátosságait és jövőröl való elképzeléseit mérték fel.

A válaszom alapján ki is alakult néhány kategória: volt ott céltudatos munkamániás, tömbháznegyedi lázadó, divatmániás szülőkkedvence, de mindenre képes opportunista is.

Őszintén szólva, engem meglepett a kitartó munkamániások aránya, annál is inkább, hogy az utóbbi időszakban mindenfele csak azt olvasni: a gyerekek focisták, énekesek, de minden esetre, pénzesek akarnak lenni. És hogy is ne akarnának, kérdem én, mikor mindenhol azt látják, hogy csak az “okos fiúk” járnak jól, a pornépnek megmarad a napi gürizés a gyárban?

Régebben ha megkérdeztek a trónörököst: “Fiam, mi leszel, ha nagy leszel?” – a válasz vasutas, buszsofőr, pilóta, tanár, orvos stb volt. Ma már korántsem ilyen egyszerű a helyzet. És a legszomorúbb, hogy a tizenéves generáció nagyrésze sem tudja még a pontos választ. Úgy tűnik, ma már jobb nem kérdezni: a válasz, idővel, úgyis egyértelművé válik.